Ebben az esettanulmányban erről lesz szó
- miért nem lehet pusztán a tartozás korából megállapítani az elévülést
- miért kellett először a végrehajtási iratanyagot áttekinteni
- mit mutatott meg az eljárási időrend
- mi történt, amikor felmerült az elévülés kérdése
- hogyan került az ügy bíróság elé
- és miért lett döntő jelentőségű a végrehajtást kérő ellenkérelme
„Régi a tartozás. Akkor ez már elévült?”
Végrehajtási ügyekben ez az egyik leggyakoribb kérdés. És egyben az egyik legveszélyesebb is, ha valaki túl gyorsan válaszol rá.
Egy követelés vagy végrehajtási eljárás pusztán attól, hogy régi, még nem feltétlenül évült el. A végrehajtási jog elévülésének vizsgálatánál azt is látni kell, hogy mi történt közben az eljárásban.
Az eljárás történetét kell rekonstruálni.
A most bemutatott ügyben is innen indultunk. Nem abból, hogy milyen régi a tartozás, hanem abból, hogy milyen végrehajtási cselekmények történtek, és mikor.
Az ügy több mint tíz éve kezdődött
Az alapul szolgáló követelés egy régi távközlési jogviszonyból származott, a végrehajtási eljárás pedig 2016-ban indult.
Évekkel később az ügy még mindig nem ért véget. A követelés időközben más jogosulthoz került, majd a végrehajtás ismét aktívvá vált.
Amikor az ügy iratai vizsgálatra kerültek, ezért nem az volt az első kérdés, hogy mennyi pénzt követelnek.
Az első kérdés az volt: mi történt a végrehajtási eljárásban az elmúlt évek során?
Először időrendet készítettünk
Egy végrehajtási iratanyag első ránézésre gyakran csak dátumok, végzések, megkeresések, jegyzőkönyvek és különböző intézkedések halmaza.
Ezek önmagukban keveset mondanak. Időrendbe rendezve viszont már egészen más képet mutathatnak.
Nem feltételezésekből, hanem az eljárás dokumentumaiból indultunk ki.
Így láthatóvá vált, mikor történt dokumentált intézkedés az ügyben.
Itt vált igazán érdekessé az ügy.
Az iratok között öt évet meghaladó időszak rajzolódott ki
A végrehajtó által rendelkezésre bocsátott dokumentumlista szerint 2020. február 20-án még található bejegyzés az ügyben. A listán ezt követő következő tétel 2026. január 26-án kelt.
A dokumentumok időrendjében tehát öt évet meghaladó időszak rajzolódott ki.
Ez önmagában még nem jelenti automatikusan azt, hogy a végrehajtási jog elévült.
Ez fontos: egy öt évet meghaladó „üres” időszak az iratlistában nem azonos egy jogerős bírósági megállapítással. Azt kell vizsgálni, történt-e az adott időszakban olyan végrehajtási cselekmény, amelynek az elévülés szempontjából jelentősége van.
De ez már olyan körülmény volt, amely miatt az elévülés kérdését nem lehetett egyszerűen félretenni.
Hanem az, hogy mi nincs bennük.
Az elévülés kérdését először nem a bíróság előtt vetettük fel
A végrehajtási törvény 41. §-a lehetőséget biztosít arra, hogy az adós bizonyos körülmények között a végrehajtónál jelezze, ha álláspontja szerint a követelés vagy a végrehajtási jog megszűnt, teljesítették vagy elévült.
Az ügyben először ezt az eljárási utat követtük.
A kérdés ezen a ponton nem rendeződött, ezért az elévülés kérdésének eldöntése végül bíróság elé került.
Közben a végrehajtás nem állt meg
Ez az ügy egyik legfontosabb gyakorlati tanulsága.
Miközben az elévülés kérdése már felmerült, a végrehajtási eljárásban további intézkedések történtek.
2026 augusztusában hatósági átutalási megbízás és munkabér-letiltás is történt.
Vagyis az elévülésre történő hivatkozás önmagában nem jelentette azt, hogy a végrehajtási intézkedések automatikusan megszűntek.
Ezért vált különösen fontossá, hogy a jogvita bíróság elé kerüljön.
Végrehajtás megszüntetése iránt per indult
2026 augusztusában kereset került benyújtásra a végrehajtás megszüntetése iránt.
A kereset egyik központi kérdése az volt, hogy az iratok alapján megállapítható-e olyan, öt évet meghaladó időszak, amely alatt nem történt az elévülést megszakító végrehajtási cselekmény.
A bíróság a keresetlevelet perfelvételre alkalmasnak találta, így az ügy perként folytatódott.
Ez ezen a ponton még nem jelentette azt, hogy a bíróság az elévülést megállapította. A per érdemi kérdése éppen ennek eldöntése volt.
Aztán megérkezett a végrehajtást kérő ellenkérelme
2026 szeptemberében a végrehajtást kérő jogi képviselője benyújtotta írásbeli ellenkérelmét.
Ebben szerepelt az ügy egyik legfontosabb mondata:
Vagyis a végrehajtást kérő a bíróság előtt már maga is elismerte a követelés elévülésének tényét.
Az ellenkérelemben azt is rögzítette, hogy álláspontja szerint az elévülés a tartozást önmagában nem szünteti meg, azonban annak bírósági úton történő érvényesítése már nem lehetséges.
Hol tart most az ügy?
A történet ezen a ponton még nem ért véget.
A Bíróság 2026. szeptember 28-án arról tájékoztatta a feleket, hogy megítélése szerint a keresetlevélben és az írásbeli ellenkérelemben tett nyilatkozatokkal a jogvita kereteit már meghatározták.
A bíróság ezért a perfelvételt perfelvételi tárgyalás mellőzésével kívánja lezárni.
Ha valamelyik fél tizenöt napon belül kéri, a bíróság perfelvételi tárgyalást tűz ki. Ha ilyen kérelem nem érkezik, a perfelvételt tárgyaláson kívül lezárja, majd kitűzi az érdemi tárgyalást.
A végrehajtást kérő tehát már elismerte az elévülés tényét, de a pert lezáró bírósági döntés még nem született meg.
Ezért ennél többet jelenleg mi sem állítunk. A végső jogkövetkezményről a bíróság dönt.
Mit tanít ez az ügy?
Elsősorban azt, hogy egy régi végrehajtási ügyet nem lehet egyetlen dátum alapján megítélni.
Nem elég azt tudni, mikor keletkezett a tartozás. Nem elég azt tudni, mikor indult a végrehajtás. És az sem elég, hogy az adós évek óta nem kapott levelet.
Az eljárás történetét kell látni.
Mi található meg ténylegesen a végrehajtási ügyben?
Mikor és milyen végrehajtási cselekmény történt?
Az egyes eseményeknek milyen hatásuk lehet az elévülésre?
Nem fordítva.
Hasonlóan régi végrehajtási ügye van?
Egy régi végrehajtás nem jelenti automatikusan azt, hogy a végrehajtási jog elévült. De azt sem, hogy nincs mit megvizsgálni.
Az eljáráselemzés célja, hogy a rendelkezésre álló iratokból felépítsük az ügy tényleges történetét, és azonosítsuk azokat a pontokat, amelyeknek jogi jelentőségük lehet.
Nem elévülést ígérünk. Az iratokat vizsgáljuk meg.
Felelős választ csak az adott ügy dokumentumainak ismeretében
lehet adni.
Ha szeretné megtudni, hogy az Ön végrehajtási ügyében van-e vizsgálandó körülmény, a kapcsolatfelvételt az ügy rövid előzetes áttekintésével kezdjük.
A lényeg egy mondatban
Ebben az ügyben nem azért merült fel az elévülés, mert a tartozás régi volt. Azért merült fel, mert az iratokat időrendbe rendezve olyan időszak vált láthatóvá, amelyet jogilag meg kellett vizsgálni.
Hanem az, hogy mi nincs bennük.
Jogszabályi háttér
-
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról (Vht.)
41. § – a követelés megszűnésére, teljesítésére vagy elévülésére történő adósi hivatkozáshoz kapcsolódó eljárás. -
1994. évi LIII. törvény 57. §
A végrehajtási jog elévülésére és az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezések.
Az esettanulmány egy valós ügy tapasztalatai alapján készült, az érintett természetes személy azonosítására alkalmas adatok nélkül. Az egyes végrehajtási ügyek tényállása és iratanyaga eltérő. A bemutatott ügy eredménye más ügyben nem jelent automatikusan azonos jogi következtetést. A cikk általános tájékoztatás, nem minősül egyedi ügyben adott jogi tanácsadásnak.